Előadással és koszorúval tisztelegtek a doni tragédia áldozatai előtt

A magyarság történetében a Don-kanyarban vívott csata az egyik legszomorúbb fejezet. Az esemény 70. évfordulója alkalmából történelmi előadásra került sor a a Szatmárnémeti RMDSZ, a Németi Református Egyházközség és a Szatmárnémeti Szent István Kör szervezésében január 26-án.

A Szatmár Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme adott otthont szombat délelőtt annak a rendezvénynek, amelyet a Szatmárnémeti RMDSZ és a Szent István Kör szervezett a Don-kanyarban vívott csata 70. évfordulója alkalmából.

A szép számban megjelent közönséget Szőcs Péter Levente, a Szent István Kör elnöke köszöntötte, majd a rendezvény meghívott vendégének, dr. Szakály Sándor történész előadására került sor „A magyar királyi 2. honvéd hadsereg 1942-1943-ban" címmel.

Szakály elmondta: a katonák hősiesen helytálltak, és a közvélekedéssel szemben a hadsereg nem semmisült meg. 1943. január és április között a doni áttörésben 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el.

„Talán kellene, hogy találjon a magyar társadalom határon kívül és határon belül olyan pontokat, ahol az emlékezés közös lehet és a tisztelet mindenkinek megjár, és ne azt mondjuk, hogy az enyém többet veszített, a tiéd kevesebbet, és az enyém azért veszített, mert a tied gonosz volt, vagy fordítva. Én azt gondolom, hogy egy tisztességes társadalomnak mindenki előtt, aki életét adta a hazáért meg kell hajtania a fejét" - mondta el befejezésképpen dr. Szakály.

Az előadást követően a hallgatóság kérdéseket intézhetett a történészhez, aki készséggel adott választ minden érdeklődőnek. A közönség soraiban helyet foglalt egy a doni csatát túlélő személy is, a 93 éves Ferenczy Lajos, aki meghatottan idézte fel az esemény megrázó pillanatait.

Végezetül Gellért Sándor költő gyermeke olvasott fel egy részletet édesapja egyik költeményéből, majd az előadáson résztvevők a Németi templom kertjébe vonultak át, ahol a II. Világháborúban és a doni csatában hősi halált haltak tiszteletére állított emlékmű megkoszorúzására került sor. Az emlékezés virágainak elhelyezése után nemzeti imádságunk, a Himnusz közös éneklésével zárult a rendezvény.